Név: ~Saver
Főszerkesztő - Falkavezér
Amivel foglalkozik: írás, grafika,fordítás...stb.
*<---- Róla----->*
Üdvözöllek!
Nem tudom mi vezetett arra, hogy róla olvass, de ha már itt vagy, igyekszek minden fontosat és lényegeset leírni magamról!
Először is: nem vagyok túl barátkozós, elég visszahúzódó lánynak tartom magam. Szeretek egyedül lenni, és egyáltalán nem szeretem a zsúfoltságot. Mert ahol sok ember van, ott zaj is van, én pedig jobb szeretek csöndesen itthon üldögelni és olvasni valamit egy kávé mellett. Nem is megyek sehova, álltalában itthon üldöglek. bár könyvesboltba kimondottan szeretek eljárni, bár ritka alkalmak azok amikor el jutok egy nagyobb könyvesboltba, mivel kis városban lakok. A kisebb könyvesboltok pedig olyanok, mintha nem is igazán lennének azok. Össze se lehet hasonlítani őket egy nagyobb könyváruházzal, mint például az Alexandra könyvesbolttal. Ezek után, gondolom már nem árulok el túl nagy titokott ha azt mondom hogy szeretek olvasni. De ne értsetek félre, nem vagyok könyvmoly. Nem állok neki minden típusu könyvnek, és csak akkor olvasom ki, ha már az eleje lekötött. Ezt egész egyszerűen azért csinálom, mert nem szeretek a semmiért olvasni. Nem azért olvasom azt az adott könyvet, hogy csak mert miért ne, és hogy legyen olvasni való, ha nem azért, mert egy másik világba akarok kerülni, mert elakarom felejteni a valóvilág csúnya és bántó foltjait. Ha ezt az adott köny nem tudja nyújtani, mert képtelen arra a szöveg világa hogy lekössön, akkor nem is olvasom tovább. Mert akkor minek?!
Egy-két könyv azonbban, valóban képes azt az elképesztően varázslatos érzést nyújtani, hogy elfeletkezem magamról, elfeletkezem a világról, és minden rosszat és jót ami idekött, és átadom magam teljes egészébben a könyv tartalmának. Nekem ilyen könyv volt a Balthazar. Mindig képes volt egy másik világba repíteni, így hát nagyon megkedveltem ezt a könyvet, nekem nagyon tetszett. Tényleg nagyon profin megírta Claudia Gray. Ez az első köny amit tőle olvastam, de valószínű az összes könyve a polcomon fog díszelegni, mert nagyon megtetszett az írása, és minden úgy ahogy volt rabulejtett. Kétszer olyan nagy hírnevet érdemelne mint a mindenki által jól ismert Twilight.
Persze, mangákat is szívesen olvasni, bár számomra azok sem tekinthetők könyvnek, még ha sokan (hibásan) annak is tutulálják őket. A manga az csak egyszerű kéregényként minősíthető. Nem az igaz... és aki még nem olvasott igazi könyvet, az nem is tudja miről beszélek, vagy hogy egyáltalán miről van szó. Azt az élményt, amiről pár sorral ezelőtt beszéltem, csak egy normál könyv tudja nyújtani. Egy képregény, vagy egy manga képtelen erre a varázslatra. Ennek ellenére, szerintem is, jobb a manga mint az anime. Legalábbis, az eddigi tapasztalataim alapján. De biztos van kivétel ^^. Mindenesetre, én azért mindig először az animét nézem meg, és csak utána olvasom el a mangát. Nem szeretem a zsákba macskákat ha mangáról van szó. Ha manga, akkor tudni akarom, hogy miről is fog szólni kb. Könyet visszont (mintahogy már említettem) általában a könyves választok, tartalom és borító alapján. De mindig jól megfigyelem belülről is, például a betűtípusokat. Mert bármilyen bután is hangzik, mindig kíváncsi vagyok arra, hogy nézki a könyvnek a külalakja nyomtatási szemppontból. Na, és persze, igyekszek mindig mindenbe hibát találni. Szeretek belekötni dolgokba. Így aztán, ha észreveszek egy hibát, ami nem olyan, mint amilyen az alkotó szerette volna, nagy elégedetséggel tölt el =). Főleg akkor van ez így, ha valami nagyobb műről beszélünk, mint pl. Harry Potter vagy a Twilight. Animék közül pedig, leginkább a Kuroshitsujiba keresem megrögzötten a hibákat. Ez nem azért van, mert gonoszkodni akarok, ha nem mert tanulni fejlődni akarok, (mivel én is írok) + tartom magamba a kitartást, hogy "néé, még ők is hibáznak néha". A vicc az, hogy a legtöbb általam talált hiba, az nem is tartalmi, ha nem nyelvtani vagy helyesírási hiba. Ami, ha fordítva van, nem is biztos hogy az alkotó ill. író hibája.
Na, és igen.... mint már azt ahogy az előbb is említettem: imádok írni! Nekem ez a szenvedélyem, és nem csak mint hobby. Annál, már sokkal komolyabban foglalkosztatt a dolog. Tényleg szeretnék majd egyszer híres író lenni, akinek sok ember ismeri és szereti a könyvét, és a könyvespolcuk teli van az ő általa készített könyvekkel. Már nagyon pici gyerek korom óta mesét mondok, és regényt írok. Bár... a kezdetek kezdetén, amikor még csak ízlelgettem ezt az egészet, és tulajdonképpen, fogalmam sem volt róla, hogy mi is veszi kezdetét, akkor még csak meséket mondtam a szüleimnek. Utána, amikor 1.osztályos lettem, és megtanultam írni, elkezdtem ezeket a különböző történeteket papírra vetni. Természetese, rengeteg helyesírási hibával. De azok is mégcsak egy-két-három oldalas novellák voltak. Na, és most értem el ténylegesen arra a szintere, hogy regényeget írok. Van pár fanfiction is amit írtam már, jelentősebb ezek közül a Vampire Knight folytatásom, de mivel nem nagyon szórakosztat már a fanfictionok írása, ezért inkább a saját kitalált történeteimet írom tovább, és valószínű, nem is fogok komolyabban foglalkozni többet a fanfiction írással. Nem arra akarok célozni, hogy nem szeretek fanfictionokat írni, ha nem arra, hogy nem szeretem annyira a fanfictionokat írni, mint a saját kitalált storyaimat. Nem ugyanaz. Sokkal nagyobb büszkeség az, ha a saját írásod, tényleg a saját alkotásod kap pozítív kritikákat, mintha egy más által kitalált és megalkotott történetett, tegyük fel, sikeresen folytatsz.
1 év kihagyásom volt, amikor nem írtam egy sort se, nem is olvastam, és nem is meséltem senkinek semmit sem. Teljes egészébben szakítottam ezzel a hobbymal. Mindezt azért, mert kicsit megingott a bizalmam. Úgy gondoltam, és gondolom még ma is, hogy nem vagyok elég jó az íráshoz, és hogy egy csapni való író vagyok. De mivel, rengeteg pozytív kritikát kapok, folytatom. Őszintén szólva, néha nagyon sok lelki erő kell hozzá, főleg, ha komolyan akarja csinálni az ember, nem csak hobby szinten. Nehéz. Emberi véleményeken alapszik az egész, és minden embernek más az ízlése. Egy írónak, sosem az a célja, hogy olyan könyvet írjon, ami mindenkinek tetszeni fog, (mert az lehetetlen!) ha nem hogy egy olyan könyvet írjon, ami az emberek többségének tetszik. De azért, még ezzel a "lehetetlen hogy mindenkinek tetszen" tudattal is nagyon nehéz.
Mivel még is csak egy animés oldal főszerkesztője vagyok, köteleségemnek érzem, hogy leírjam a yaoiról a véleményemet. Bár már egy-két helyen megemlítettem hogy nem vagyok rajongója ennek a műfajnak. Őszintén szólva, én teljes egészében antiyaostának vallom magamat /lány létemre/. Hozzáteszem, a yurit ugyanúgy - vagy még jobban - utálom... Bár kivétel erősíti a szabály ^^ Yaoiban a Hetalia yaoikat például nagyon is kedvelem =) . Főleg a Germany x Italy párost ^^ nagyon cukik <3 De maga a Hetalia is nagyon nagy kedvencem lett az utóbbi időben. Még a barátnőm "ajánlotta". Végül is aztán, azért kezdtem el nézni, mert tudtam, hogy kb. miről szól az anime, hogy a történelemet mutatja be, és mivel én imádom a törit, muszáj volt megnéznem :D . Tényleg nagyon jó ^^ Olyan ügyesen és okosan vázolja a történelem eseményeit, hogy az valami hihetetlen. Na, és ahogy minden eggyes országot képes kigúnyolni, a lehető legviccesebb módokon, már csak habb a tortán. Eggyetlen "negatívuma" hogy akik nem túl tájékozottak töri, föci, és egyéb téren azok nem igazán értik hogy mikor mi is történik igazából - de hozzáteszem, én ezt nem feltétlenül sorolnám a "negatyv" oldalra, inkább pont hogy pozitívum szerintem, hogy ez az anime nem csak a levegőbe beszél, ha nem tényleg valóságos történéseket mesél el.
De például, a kitalált yaoik nem nagyon tetszenek. Mint például a Kuroshitsujiból a Sebastian x Ciel páros, vagy a Vampire Knightból a Zero x Kaname páros - vagy a sokak "nagy kedvence" a Death Noteból a Light x L páros. Lehet hogy ezeknek köszönhetően is gyűlöltem meg a yaoit mindörökre :D ez már elvette a kedvemet az egésztől... Meg egyébként is... miért kell olyanokat kitalálni, amik nincsenek is?! Ha egyszer az animébe se a mangában, semmi olyan nem történik -amiből azt a követkesztetést lehet levonni, hogy yaoi párosról van szó - akkor miért kell kitalálni? Nagyon idegesítő tudd lenni... -.-" Dőleg amikor olyanokat hoznak össze, hogy Sebastian x Ciel - értem én, "nem számít a korkülönbség".... tudom hogy Ciel alapjáraton shotának van nyilvánítva, de akkor is! Semmi olyant nem csinálnak, semmi olyant nem tesznek, amiből azt lehet leszűrni hogy szerelmesek lennének.... Azok a majdnem csókok is... az utolsó részes majdnem csók sem azért van mert megakarja csókolni, ha nem mert úgy veszi el a lelkét... a másikról meg csak annyit, hogy a szájra puszi, meg a csók nem ugyan az ^^ és mivel egyik se történt meg, nem tudhatjuk, hogy Sebastiannak mi volt az erdeti célja. De maga a Sebastian x Ciel páros, egyébként is irreális...
1) Sebastian nem lehet szerelmes senkibe se, mert démon, és nem érez emberi érzéseket: sem szeretettt, sem pedig szerelmet. Ő csak a lélek ízét érzi, és az az egy amire áhitozik - ez visszont egyáltalán nincs semmivel se kapcsolatban. Nem érdekli Ciel jóléte, ő megelékszik azzal hogy a lelke finom maradjon - a többi gyakorlatilag nem foglalkosztatja....
2) Ciel képtelen olyan emberi érezelmek kinyilvánítására mint szeretet és szerelem. Egyedül saját magűval van elfoglalva, és a vállalatával. Marhára nem érdeli mivan a kedves kis komornyikjával. + egyébként se szeret nagyon senkit se, saját magán kívül... az egsész, hogy Ciel szerelmes legyen, abbnormális, és irreális.
|